Digitális vagy Fizikális

Ha arra szánja magát az ember fia / lánya, hogy a pénzét kedvenc elôadójára költi felmerül egy kérdés: Milyen formában szerezzük be a kiszemelt kiadványt? Én, mint elvetemült muzikális fanatikus szeretem, a többséggel ellentétben, megvásárolni azt amit szeretek. A kedvenceim esetében nem is kérdés az, hogy megveszem legújabb albumukat. (Na jó, ha valamilyen csoda folytán gány albummal állnak elô akkor már megfontolom a döntést). Legális úton több helyrôl is hozzájuthatunk a lemezekhez. Sokan a digitális verzióra, de legalább annyian a fizikális formára esküsznek és persze akadnak, nem is kevesen azok, akik tesznek az egész legális folyamatra és mondván “beszerzem ingyen, ha már lehet” torrenten keresztül letöltik az albumot. A legtöbbünk, ha az egyik módszer beválik annál maradunk. Nos én nem tartozom közéjük. Nem is azzal van a baj, hogy nem vált be számomra egyik, vagy másik opció, de én bármennyire is szeretem digitálisan letölteni a lemezeket legalább akkora eufóriát jelent ha a kezemben tarthatom egyik potenciális kedvencem lemezét. Olyan is elôfordult már, nem is egyszer, hogy letöltöttem egy albumot, majd pár napra rá beszereztem a CD kiadását is. Úgy gondolom mindkét verziónak megvannak az elônyei és hátrányai így elég nehéz egy mellett letenni a voksomat.

A digitális kiadványokkal az a bajom, hogy míg a pénzt leemelik a kártyámról olybá tûnik nem kapok cserébe semmit, csak egy engedélyt és lelki megnyugvást, hogy legálisan hallgatom az adott lemezt. Nem tudom megfogni a CD-t, vagy lapozgatni a dalszövegkönyvet. Habár az utóbbi kijelentésre az elvetemedett digitális-pártiak rávághatják, hogy a legtöbb albumhoz már bizony jár egy Digital Booklet ami ugyanaz, mint amit a CD tokokba helyeznek. Ez így is van viszont egy laptopon vagy akár egy tableten lapozgatni egy könyvecskét továbbra sem ugyanolyan érzés, mint kézben tartani a valódi dalszövegkönyvet.

A digitális élmény javításának érdekében a különbözô értékesítôk különféle módon igyekeznek javítani, színesebbé és élvezetesebbé tenni a zeneletöltést. Magyarországon a 2011.09.28-a óta elérhetô iTunes zeneáruház az egyik legjobb példája az elôbbi állításomnak. Az Apple 2009 szeptemberében mutatott be egy új formátumot; az iTunes LP-t melyet eképpen jellemeztek: interaktív album illusztráció. A hangsúly az interaktívon van. Azoknak mondom akik nem egészen vannak tisztában az iTunes LP mibenlétével, hogy ez, egy, az esetek többségében igényesen kidolgozott miniprogram melyet az Apple zenelejátszójában az iTunes-ban élvezhetünk, ha megveszünk egy iTunes LP logóval ellátott lemezt a zeneáruházban. A digitális lemezek ezen verzióját már sokkal jobban preferálom, mint a sima pdf szövegkönyvvel érkezô kiadványokat. A pénzünkért itt már kapunk egy új élményt is a dalok mellé. Az iTunes LP legtöbbször a lemezborító grafikájára hajazó, program melyen belül megtaláljuk a lemez külön lejátszóját, képeket, esetenként dalszövegeket, videókat vagy az elôadóhoz tartozó hivatalos linkeket.

Természetesen az egyik mérvadó tényezô a digitális és fizikális közötti döntéshozatalban az lehet, hogy vajon mi a halált és mennyiért kapok a pénzemért. Sokan azzal jönnek, hogy a digitális kiadványok olcsóbbak. De ez nem igazán van mindig így, sôt. A különbözô weboldalakon más-más árakkal találkozunk. Találomra rákerestem egy albumra (Lady Gaga - Born This Way /Standard) három helyen, a songo.hu-n az iTunes-on és a bookline.hu-n (utóbbi rendes CD kiadvány). A songón a lemez 3.190 Ft-ba az iTunes-on 7.99 euróba (jelenleg körülbelül 2.400 Ft) míg a CD formátum bookline-on akciósan 5.026 Ft-ba kerül (Ez nem EE kiadvány, azzal az ocsmánysággal nem vagyok hajlandó foglalkozni). Az euró-forint átváltásokkal nem igazán szoktam bajlódni, mert van euró alapú devizakártyám amit többek között ecélra használok. A digitális verzió esetében azonban ha nem akarjuk az egész lemezt megvásárolni, mert teszem azt van rajta pár szám amit ki nem állhatunk, megvehetjük csak az egyes kedvenc dalainkat. Attól függôen, hogy ebbôl hány van, még olcsóbban megúszhatjuk a vásárlást. A fent említett példában az iTunes tûnik a legjobb választásnak az ár szempontjából, de természetesen vannak esetek amikor ez nem így van. 

Bármennyire is szeretem a digitális verziókat, mint említettem, a fizikális kiadványokban is látok pozitívumokat. Én egyelôre a tagadás fázisában vagyok. Nem akarom tudomásul venni, hogy a tecnológia fejlôdésével a CD-k vagy a nyomtatott könyv, mint olyan elôbb-utóbb el fognak tûnni. Szerintem azok is, akik azt mondják, hogy ez soha nem fog bekövetkezni tagadásban vannak, hiszen a kôtáblákat se nagyon használjuk már írás céljára. Mostanában pedig mikor a CD boltok egymás után mennek csôdbe és zárnak be, felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi ideje van még a fizikális lemezeknek. A CD-k legnagyobb pozitívumának továbbra is azt tartom, hogy letudod emelni a polcról kézbe tudod venni és nézegetheted egy unalmas délutánon, de sajnos (vagy nem sajnos) ennyi elônyét látom mindössze. Ezeket leszámítva mindegyik CD csak porfogóként használható egy szobában. Ez nem is csak az egyszerû lemezekre vonatkozik, hanem a rengeteg külön hipermegaszuperdeluxe kiadásokra is.

Természetesen azt, hogy ki melyiket preferálja az adott egyénnek kell eldöntenie. Senkit nem kell rábeszélni az egyikre vagy a másikra. Akik CD pártiak hagyják figyelmen kívül az olyan beszólásokat, hogy: “de hát már minden digitális, errefelé halad a technológia”. Ha nekik az okoz örömet, hogy a polcon sorakoznak a lemezeik akkor az úgy van jól. A digitális pártiak pedig megspórolhatnak maguknak egy plusz 5-10 perces portalanítást.